Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive

  Szokatlan látvány októberben kokárdákkal pózoló kislányokat látni egy bejegyzés szövegéhez társítva. Rendkívüli ez az esztendő sok szempontból, de elsősorban azért, mert a koronavírus elleni védekezés mindent felülírt a március 12-én elkezdődő karantén-időszakban. Hiába készültünk, próbáltunk a március 15-i műsorra, megtartani már nem volt lehetőség azt.

  Meghirdettem a kokárdakészítő versenyt is, készültek is a pályamunkák, és ígéretet tettem, hogy a virtuális térben lesz lebonyolítva a verseny, de be kellett látnom, hogy nem mindent lehet online intézni. Természetesen örvendtem fölöttébb, hogy újra annyi sok szép kokárda készült el, annak is, hogy ezek egy része megérkezett a tanáriba. A kollégák nem győzték csodálni ezeket.

 

  De nagyon sajnáltam, hogy nem lehet kiállítást szervezni a folyosón, mint 2019-ben, nem lehet elvitatkozni a hozzáértőkkel, művészi tevékenységben jártas tanártársaimmal, hogy melyik érdemli meg az első, második, vagy harmadik helyezést. Most ez is elmaradt.

  Azért annak szintén nagyon örültem, hogy sok kis alkotó büszkén lefényképeztette magát a saját maga megálmodta, és szorgalmasan, ügyesen megalkotott kokárdájával! Ezek a fotók megjelentek a Fb-hírfolyamban, így széleskörű ismertséget, népszrűséget szereztek a kokárdakészítésnek.

  Most október 6-a előtt úgy gondoltam, itt az ideje lezárni ezt a pályázatot. Miért csak most? Leginkább azért, mert október 6-a, a vértanúk kivégzése, mintegy lezárja a március 15-én elkezdődő forradalmi mozgalmat. Tehát Petőfiék 1848 március 15-én forradalmasítják Magyarországot, 1848 szeptemberében elkezdődik, és majdnem egy évig zajlik a szabadságharc.  Sajnos 1849 augusztusában a honvédsereg leteszi a fegyvert, következik a megtorlás, és ennek legsúlyosabb, legnagyobb visszhangot kiváltó ítéletei Aradon születnek meg.

  Kézenfekvő tehát, hogy egy pályázatot, ami március 15-éhez kapcsolódik ─ és meg lett torpedózva a vírusmizéria által ─, október 6-án zárjunk le. A kokárda színei egy kicsit talán oldják is a gyászt. Emlékeztethetnek minket arra, hogyan is kezdődött mindaz, ami vérbe lett fojtva a két császár, osztrák és orosz, közös akarata szerint. És ha a kokárdákra tekintünk, az élet feltartóztathatatlan folytonossága is eszünkbe juthat. Mert a hősök elestek, puskagolyó vagy kötél végzett velük, de a haza felemelésének, felvirágoztatásának szent ügyét nem pusztíthatta el a császári önkény!

  Most tehát megtörtént a jutalmazás. Sajnos minden kokárdakészítőt nem áll módomban jutalmazni, mint ez megszokott volt a korábbi alkalmakkor. Talán a közeljövőben valamilyen jutalmazást még kiötlök. Október 6-ához kapcsolódva csupán három kiemelkedő pályamunka készítőjét jutalmazhattam könyvekkel, melyeket a KMKSZ támogatásával vásároltam meg.  Nemcsak azért kapott jutalmat Hete Stella kilencedikes, Balog Zsófia hetedikes és Sándor Fruzsina hatodikos tanuló, mert idén valami rendkívüli, felülmúlhatatlanul gyönyörű kokárdát készítettek (persze nagyon szemrevalóak!), hanem leginkább azért, mert már évek óta nagyon igényesen, a szépérzéküket maximálisan felpörgetve látnak hozzá a kokárdakészítésnek. És akár két vagy három hetet sem sajnálnak, hogy aprólékos, türelmes munkával valami nagyon szépet teremtsenek.

  Kívánom, hogy ezt a jó szokásukat a kokárdakészítésben is, de másban is tovább gyakorolják! Példájuk ösztönözzön mindenkit, hogy érdemes ezzel a hazafias, hagyományápoló tevékenységgel foglalatoskodni!

Varga Sándor

Add a comment